Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2011. augusztus 20.
X. évfolyam 8. szám
Könyvajánló
Mérföldek ezrein túl, egy más világban,
lázadó szívvel gyújtok új tüzet,
míg ti tömjénes cifra körmenetben,
imádjátok petrifájd jobbját,
nem a nagy királyra emlékezem,
azt megteszitek ti, igaz hívek!
--mert divat most újra a szent imádat...
Kertemben örök-láng ég, amíg élek,
a felkoncolt ezerek emlékének.

A Testvéreknek ég e láng,
kik csak egy törvényt tudtak.
Éltek mint apáik
s áldoztak puszták szabad
népeként az ősi isteneknek...
Hitük erény volt, majd bűn lett
s a bűnösnek... pusztulni kellett.

Míg Vajk, az ifjú király,
gögös papok, idegen urak lábinál
keresztvíz alá hajtotta okos fejét,
már gyűltek a hittéritő hadak,
-- tán éppen Tesszár mezején, --
hogy karddal, karóval...  nem  bibliával,
új isten, új hit, új rend, új törvény
nevében pogány magyart irtsanak.

Azóta is, az ezer véres év alatt,
-- dicső történelem-- mondják,
a nemzet nevében ölte
magyar a magyart.

Mennyi szenvedés, mennyi jaj!

Égjen e láng... - míg élek -
elveszejtett pogány ősök,
karón pusztult jobbágy,
bogomil paraszt,
lázadó, vándor céh-legény,
bujdosó kuruc, Jakobinus barát...
mind megannyi jobb sorsra vágyó
testvér emlékének.



                   
Kaskötő István
Új tüzet gyújtok
l
Baranyi Ferenc
Nem volt más út
Saint Saens
Morceau
New Yorki Hárfa Együttes

                               id. Tatai Józsefnek
                  I.
A győztes hit papokkal érkezett
s csak szép szavakban jött vele az Éden,
ezért István s az áthangolt sereg
magát mosdatta Koppány szégyenében.

Így lett a rendszer életképesebb.
A túlszabott ígéretek fejében
levágott néhány túlhevült fejet
kivágott múltja ellensúlyaképpen.

Nem volt más út: az Istent félni kellett,
mert a megszerzett földön élni kellett
a jószomszédság kompromisszumában.

Ezért meg nem gátolhat senki abban,
hogy a pogány időket elsirassam
s a véreskezű királyt áldva áldjam.

                  II.
Tűnődni már nem érdemes azon,
hogy testvérharcokban ki ölt először,
hisz mindenütt a búza és a gyom
versengve nő pártatlan anyaföldből.

Forradalom, ellenforradalom
volt itt elég. Nem képes vérözönből
kilábolni, csak az a hatalom,
amely övéinek is odadörgöl.

Önérdekét seholse látja rögtön
a sokaság - miért mentegetőzzön,
ki úgy csapott, hogy létre verte népét?

István időtlen trónján addig ül,
amíg viszonylag széttöretlenül
borulhat ránk az augusztusi kék ég.



Magukba nézni csak a bátrak mernek,
mert csontokkal és bűnnel teli vermek
dohos leheletétől meghőköl a gyáva,
ki a lélek legmélyébe mégis betekint.
Csak az igazán elszánt hozza napvilágra,
ássa ki magából porladt tetteit megint,
éli át újból s újból azt a régi kínt…
Hiszen sokszor nem is bűn volt,
még csak nem is vétség…
mindössze a jóra való restség,
mely idáig elvezetett,
mely miatt most véres körmökkel
kaparhatjuk arcunk, mely a becsületre
soha többé nem lesz aranyfedezet. 
Kajuk Gyula
Az önvizsgálatról
Vihar Béla
Koppány estéje
               Kaskötő Istvánnak
Gondoltál arra ötvenhatban,
hogy lesz kétezren túl is év?
Bíztál-e lelked mélyén abban,
hogy eljön majd egy csendes rév?

Ki számolt akkor ennyi évvel?
Idő se volt rá, csak remény,
hogy az ember mit, s mennyit ér el...
...de másról szól e költemény.

Hogy becsapott a Sors? Be. Mást is.
…de ég a tűz, s a láng lobog.
Kétezer tizenegy van máris,
hát azzal legyünk boldogok,
amit megértünk, és megértél,
és mert sok másnál többet értél.

Kamarás Klára
Születésnapra
Sötét volt még a szobában, csak a televízió apró, piros készenléti fényjelzője világított szemben, a szekrénysor polcáról. Az utca felől se hallatszott különösebb zaj. Nagy ritkán egy-egy elkésett, vagy korán ébredő autós kocsija búgott föl az ablak alatt. Korán van még ─ gondolta.─ A buszok se járnak. Vissza kellene aludni, mert különben egész nap olyan bágyadt, fáradt lesz, mint egy alvajáró. Lám, az asszony is olyan édesdeden fújja mellette a kását, hogy vétek lenne fölébreszteni. Nem is teszi, ─ határozta el magában ─ csak csendben kimegy könnyíteni magán, aztán visszakéredzkedik az álmok országába.
Óvatosan kicsusszant a paplan alól, és a papucsát igazgatva indult volna az előszoba felé.
                                                                  tovább>>>
T.Ágoston László
A négylábú ember
Azt az utcát estelente látom...
Fujtott a nap, a por és a vágy.
A folyóhoz robogtunk rajta át
villámló fekete motorkerékpáron.

Előttem dalolt a legjobb barát.
Vállamon szőke sörényű vad szerelem
lobogott. Zokogtam. Idegen
földeken rohantunk messze, tovább.

Mily utakat kellett azóta bejárnom!
- s a hűs folyót máig nem lelem.
Lángoló utcán robogsz velem
este, ha szikrát hány rám az álom. 
Lehoczki Károly
Azt az utcát
Szépséges szerelem száll a hegyek fölött,
földet ér, megbújik egy vadrózsa mögött.
Tollászkodik, csak úgy ragyog a szárnya,
neki bókol a csend, s a rózsa virága.

Gyenge még, fiatal, félelmében reszket,
a forró nyári éjtől vár hűvös kegyelmet.
Az puha leplével lágyan betakarja,
de legszebb álmait magának akarja,

felkelti hát, hogy holdfényes táncba hívja,
dúdol neki, vad hévvel magához szorítja.
A szerelem szárnyal, száll a felhők fölött,
s csak ott veszi észre, hogy szárnya eltörött.


Millei Ilona
Szerelem
l
Click here to add text.
Kattints, akép nagyítható.
Kattints, akép nagyítható.Kattints, akép nagyítható.Kattints, akép nagyítható.
Kattints, akép nagyítható.
Uitz Béla
festőművész
Kattints, akép nagyítható.
Kattints, akép nagyítható.Kattints, akép nagyítható.Kattints, akép nagyítható.
Kattints, akép nagyítható.
Következő oldal>>>
A fakupát a kőasztalra vágta,
és görcsbe rándult inas, mongol arca,
csapdosta medvevállát hajfonatja. –
A benyílóban füstölgött a fáklya.

Mi lesz a magyar? – e kérdés gyötörte:
lám, betörik, mint a pusztai kancát,
s ezért özönlik az idegen papság,
hogy önvesztébe, szolgaságba lökje.

Hát ezt akarja Gejza fene fattya?
Szabadság helyett kínálna ekéket?
Már lekergették lováról a népet,
az őskötést a gaz Vajk megtagadta.

Ily fájdalom dúlt háborgó haraggal
Koppány szívében. Siratta a berket,
hol hajnaltájt lágy szűzek énekeltek,
s ősz táltosok forogtak pőre karddal.

Most meg a halál rút istenét hozzák,
hogy lábánál sunyítsunk gyötrelemmel –
így sajgott kínja – hisz az új hit nem kell,
ha lángözönbe fullad is az ország.

A tölgyesekből hangja kélt a szélnek,
s féltérdre bukva, mint kit tagló vert le,
döbbenten látta: síri mélybe veszve,
sámáni árnyak tépik a sötétet.

Kitört az éjbe, megborzongott titkán.
Fény lobbant, tornyok… Nézte iszonyodtan:
valami új kezdődik, s a magosban,
a Sors üllőjén kovácsolja István.

S a távolból, akárha kürthang szólna:
a ködgomolyban századok füstje száguld,
és csikordulva, ropogva kitárult,
vaspántos kapujával, Európa.
a bogarak a föld alatt
remegve rázták csápjukat
az asztalon koppant a jég
ijesztő zölddé vált az ég

mikor láttál ilyen nyarat
nyomasztó volt hogy nem maradt
helyünk az udvaron, felénk
rohant a felhő mint a vég

fáradt vagyok a torkomat
feszíti kínzó gondolat
nehéz csomag a negyven év

de szélben szálló rongydarab
a szívemet szúró harag
ha újra tiszta lesz az ég

Bittner János
Nyári zápor
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

Bányai Tamás:
Janikának jó dolga van...
Bárdos László: Messze még
Csiki András: én nem hittem…
G. Ferency Hanna:
én nem hittem…
Juhász Ferenc:
GYŰRŐDÉS-ÉJSZAKA
Ketykó István:
Összefüggések láncolatában
Kőltő Nagy Imre:
A nap ostoros legénye
Kő-Szabó Imre: Szabadnap
Kovács Jolánka: Virradat
Lelkes Miklós: A halász
Németh Tibor: A nyár halála
Ódor György: Kánikula
Petőcz András:
A NŐVÉREM, AZ IRMA
Uhrman Iván: HELYZETJELENTÉS

Bodó Csiba Gizella:
Egyetlen cseppben
Fetykó Judit: Egy villanás
Forgács László: Nyárcsinálás
Köves József: Nyuggerpóker
Mándy Gábor:
A távozó kedveshez
Mészáros Márta: Kényszer
Nógrádi Gábor:
A FELEJTÉS KEZDETE
Péter Erika: Metaforák nélkül
Pintér László:
Hogyan lettem milliomos
Rózsa András: freskótöredék
Sárközi László:
Nehéz tollam aláhull
Váradi József: Ha baj a lefekvés,
Varga Tibor:
HALDOKLÓ CSILLAG

Tartalom
2. oldal
próza, versek
3. oldal
próza, versek
4. oldal
elfeledettek
Tárkányi Béla
versek
5. oldal
klasszikusaink
Gárdonyi Géza
próza, versek
6. oldal
gondolatok
Vásárhelyi Mária
Túllépve a mai kocsmán.
                *
Krémer Ferenc
A IV. köztársaság.
Szempontok egy elkerülhetetlen vitához.